Négy meg Kettő? *up to date*

EGY - Na igen. A leggyakoribb kérdés ezzel a bloggal a kapcsolatban a "Minek?"-en kívül az, hogy mégis miért a neve.. Hát szóval azért ez mert én igazából a negyvenkettőre-re gondoltam (Answer to life the universe and everything) de az már foglalt volt. Aztán sok gondolkodás után erre jutottam, és már marad is.

KETTŐ - Az alcím pedig még egy régi történetre utal, miszerint volt matektanárom (Nagy Bálint - a legjobb tanár egész Dunaújvárosban) egyszer óra elején talált egy szőke hosszú hajszálat a szivacson erre felénkfordul, néz egy ideig és azt mondja: Vannak dolgok amiket meg kéne magyarázni... Azóta ez szállóige lett nálunk.

HÁROM - Mint látjátok megújult kicsit a blog. Új színek, új kép, új minden. Így egy kicsit olyan mint én.

NÉGY - Újdonság még a bejegyzések alján található véleményezés, amit nagyon örülnék ha használnátok is, köszi! Hja és lehet kommentelni is. Teljesen anonim a dolog, szóval bátran.

EGY - Témaválasztás, pedig mindig random megy. Általában azokról a dolgokról írok amik bennem vannak, kivéve ha valaki megkér, hogy valamiről írjak. Ja és nem kell mindig rögtön azonosítani, nem feltétlen azokat a dolgokat írom le ami aznap v azon a héten velem történt, csak magáról az érzésről, gondolatról írok.

KETTŐ - Fogadjunk, hogy nem tűnt fel, hogy miért ez a bekezdések címe.

Mi van ha...?

Mi van akkor, ha a saját magunk köré felépített kis álomvilág darabokra hullik? Mikor úgy érzed, hogy az a törékeny porcelán, amit úgy féltettél eltört és nem lehet összeragasztani? Mikor csak a törés hangja van a fejedben? *ReCcS* --Vihar közeleg. Érzed már az esőszagot?-- Mit lehet ilyenkor tenni? Elfutsz az eső elől, valami védett helyre ami something like that? Előveszed az esernyőd és várod a végét? Vagy erős maradsz és megvárod míg újra felkel a nap? Esetleg újra elkezdesz bízni a semmiben? Lehet ilyenkor egyáltalán tenni valamit?

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.."

Furcsa érzés, mikor rá kell jönnie az embernek, hogy valami az életében nincs rendben. Furcsa érzés a továbblépés. Furcsa mikor rájössz, hogy valamihez kevés vagy, akármekkora is az akaraterőd, akármennyire is vagy kitartó. Furcsa érzés a feladás. Én soha semmit nem adok fel és most mégis ezt fogom tenni? Ideült a Sötét Utas?

Szép hely a boldogság.

Why the face?

Mire elég 171 cm? Elég például egy vilanykörte kicseréléshez (székről), távolugráshoz (nekifutva), kosarazáshoz (jó nagyokat ugorva), vagy elég például hason fekvéshez, mosolygáshoz, optimizmushoz, viszont ezek alap dolgok. De, kérdem én, elég a boldogsághoz? Egyáltalán van ahhoz akármi, bármi köze? Háááát... Nem tudom. Az Élet nehéz és nehezen fogadja be a gyomra azt aki nem olyan mint a Többség. Akkor miért nem egyforma minden ember? Nem lehetne azt, hogy nincs Többség, hanem Mindenki van? Nem lenne egyszerűbb? Milyen lenne már egy olyan világban élni, ahol minden ember olyan mint egy Golyó. És akkor úgy nézne ki a Föld mint a lottósorsolásnál az üveg. Egy nagy Golyó tele sok kis Golyóval. Végülis... Belegondolva nem lenne ezzel semmi baj, mindenki meg lenne elégedve mindenkivel, mindenki boldog lenne, nem lenne senki aki hibázik. De az ember nem ilyen. Ha létre is jönne a fennt leírt szituáció és mindenki boldog lenne, akkor is lenne olyan Golyó aki más, mert olyan nincs, hogy Tökéletes. ...és ezzel már van egy aki kitűnne a tömegből. Akkor ő lenne a Más. Lennének követői, lennének olyanok akik utálják és lennék akik utánozzák. De álljunk csak meg. Akkor Ő már nem lenne egyedi. Nem lenne Ő, hanem lennének Ők. Ami egyenes út, hogy a többi Golyó között is lenne még egy Ő, aki már Más és sorolhatnám, de akkor... Nem ugyanott vagyunk? Úgy érzem, hogy nincs Tökéletes világ. Akkor miért nem fogadják el az emberek azokat akik jobban/rosszabbak nálunk? Miért csak Sablon szerint élünk?

Óda a kenyér sarkához

Ó, Te kenyerek legsarka, miért lettél te sarok? Miért nem lettél inkább gyümölcsökkel teli kosár? Miért? Te, kinek széle is oly száraz, hogy midőn hozzáérek beletöredezik kisujjam széle. Te, kinek létjogosultsága megkérdőjelezhető, s midőn megválaszoltatott sem értendő. Miért vagy te eme világon? De várjunk csak. Miért ne lennél? Hiszen minden kenyerek sarkának lenni megtiszteltető feladat vala, nem de? Nem? De! Akkor kérdésem erejét veszve áll itt a sorok között, mint az Y a magánhangzók sűrűjében. Kérdezzek hát mást tőled, ó, kenyerek legsarka? Nem teszem, mivel ötletkosaram kifogyván írókészségem is elavult. Búcsúzzak hát? Méltósággal teljesen teszem akkor. Csá.

Nem vagyok ideges

Érdekes. Egyszer régen még patkányos barátom kérdezte tőlem (vagy én mondtam neki, már nem tudom), hogy mikor fogja észrevenni, hogy már nem szeretem, vagy, hogy már nem a barátom. Én azt mondtam neki, hogy akkor, mikor már nem fogok veled veszekedni. 

Érdekes. Belegondoltam a dolgok mögé és rájöttem, hogy én tényleg csak azokkal az emberekkel tudok veszekedni akik fontosak nekem. Vagyis... Ez így nem is igaz. Helyesbítek: azokkal az emberekkel akik fontosabbak nekem mint a többi. De jó ez így?

Nem tudom. Van jó és rossz oldala. A jó az, hogy csak a legritkább esetekben akadok ki, mivel elég türelmes vagyok és sokáig tudok "nyelni", a rossz pedig, hogy így nagyon kevesen ismerik ezt az oldalamat és megijednek mikor találkoznak vele. De a legnagyobb baj, hogy ilyenkor az ember elfelejti, hogy én nem ilyen vagyok. Az igazi Én az amit mindenki ismer. Vagyis amit a BARÁTaim ismernek. Nem tudom kinek tetszik, vagy kinek nem, de egy biztos. Hiába akadok ki néha, hiába részem az tized Én, az is a teljes Én része. Megszoksz vagy megszöksz?

"A száj szitkokat szór szüntelenül, szerte szét, Két kéz, könyörtelenül kettékaratéz.

A láb lelkesen lóbálva lendül, és nem tűr meg pár lábon belül, senkit maga körül,

De nézd csak a vihart, mi hetekig kitart, függetlenül, hogy milyen nagy port kavart.

A végén meg enyhül, és elcsendesül, a harag is egy vihar csak a testen belül…"

[Sub Bass Monster - Nem vagyok ideges]

Miért nem tudjuk elfogadni a valóságot olyannak, amilyen és nem olyannak, mint amilyennek szerintünk lennie kéne?

Mi kell még?

Óóó nagyon sok minden... xD Az elmúlt pár napban rájöttem, hogy jó sok mindent kéne vennem és ezzel arra is rájöttem, hogy ezekből semmit nem fogok megvenni (x.X) Lássuk ezt a kis listát, főként magamnak, aztán majd az idő múlásával lefirkantom mik lettek ezekből meg. Hol is kezdjem? Nos lássuk. 

1. Témakör: Elektronika.

a) Kéne vennem egy külső vinyót.. Megint, igen.. MIért? Mert az előző szar meg kicsi meg lassú meg van, hogy el se indul és ha lesz seed server (ami köv hónaptól lesz) akk nem árt ha lenne hova pakolni azt a kiló filmet amiket leszedek xD Mindezzel csak annyi a probléme, hogy nincs "felesleg" 20-25 ezrem ilyenféle mókára. Great(Y) (~20.000-25.000)

b) Kéne vennem vmi telefonszerűséget.. Miért? Mert unom a mostanit és jó lenne vmi kis okostelefon, ami tud wifi-t és nem lenne egyik előadásom sem unalmas (*.*) Persze erre sincs pénzem de azért jó lenne... xD (~20.000-50.000)

c) Aztán kéne vmi HIFI szerű a szobámba.. Miért? Mert annyira megszoktam, hogy van lennt rádió és szól a zene all day long, itthon meg semmi, max laptop hangszóró az meg... és amúgy is belassítja a netet... Apropó net... (~20.000)

d) Kéne vennem router-t. Miért? Mert ugye mindenki tudja aki olvas, hogy van amikor percenként meghal... Csak úgy magától... Roppantmód idegesítő...(N) (~10.000)

2. Témakör: Ruha

a) Kéne pulcsi. Miért? Mert hideg van bazmeg... xD Jó, oké, most épp nincs is az, de holnap már az lesz és nem lehet mindig ugyanabban lenni (zöldfelsős kacsintás Renáta felé...xD) Mondjuk ez a közeljövőben be van tervezve, hogy veszek de lusta vagyok elmenni vhova érte xD (~7.000)

b) Kéne farmer. MIért? Mert leesnek rólam azért... és mert egyfolytában baszogatva vagyok ezt miatt... xD Nopara. (~10.000)

3. Témakör: Feelings

a) b) c) d) (~) = ?

Konklúzió:

Kéne nyerni a lottón... xD Vagy az is jó lenne ha az ölembe hullana cirka 120.000. Najó persze az is egy megoldás, hogy ösztöndíjra hajtok (amit most eléggé komolyan veszek) de az is csak soká lenne. Legjobb esetben is február. Addig meg ki tudom bírni? Nos nem tudom... Álljunk csak meg, MENNYI??? Hú bazmeg... Na pont ezért írtam le. Magamnak. Elrettentő példának. Diszlájk.

U.I.: Persze ezek mind semmik ahhoz az ürességhez amit belül érzek. Ha a 3-as pont nem lenne ott akkor ezek közül semmi nem kéne, mert már jól lennék. Na majd idővel.

.legjobban.

Mit szeretek a legjobban? - Boldogságot.
Mit szeretnek bennem a legjobban? - Segítek.
Mit utálok a legjobban? - A be nem tartott szót.
Mit utálnak bennem a legjobban? - Sok vagyok.
Mitől vagyok mégis boldog? - Ha megértenek.
Mitől vagyok mégis szomorú? - Ha nem értenek meg.
Mi befolyásolja a hangulatom UP? - Pár szó.
Mi befolyásolja a hangulatom DOWN? - Üresség.
Mivel lehet felbaszni? - Mellébeszéléssel.
Mivel lehet lenyugtatni? - "Bocsánat."


(folyt. köv.)

Hazudni bűn "(!) v (?)"

Olyan jó lenne egy olyan világban élni, ahol nem kell hazudozni.. Ahol le lehet ülni az emberekkel és mindenki szemébe mondani azt amit gondolsz. De a világban már nem ilyen. Egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány őszinte beszélgetésem volt eddig az életben. Persze többféle hazugság létezik. Sajnos emberből vagyunk és a környezet, a barátok, egy "Nemesebb Cél" vagy egészen egyszerűen a saját életünk könnyebbé tétele is a volánhoz engedheti a Sötét Utasaink egyikét, a Hazugság-ot.

Hol a határ? Hm? Tudja valaki? Mert minden ember hazudik... MINDENKI! Sorry, ez van... Van aki kisebbet és van aki nagyobbat, de senki sem kivétel. Lehet persze játszani a szavakkal. "Jaj ezt csak érted tettem", "Kényszerítettek rá", "Megérdemelted" de az az igazság, hogy ezek csak mind buta kifogások. Hazudni bűn, tartja a mondás, de tényleg az-e? Vannak olyan élethelyzetek ahol valami vagy valaki megköveteli, hogy ne az igazat mondjuk. Akkor az már nem is hazugság, csak füllentés? Vagy az igazság eltusolása? Sajnos ez nem így van. Csinosíthatjuk a dolgokat de mint mondtam, fölösleges. A hazugság, hazugság marad akármi történik.


Persze nem csak szándékos hazugság létezik. Vannak olyan élet helyzetek, ahol az ember véletlen mondd mást és ezt ki is lehet javítani, de van valami más is. Mikor félünk elmondani az igazat, mert félünk, hogy valaki másnak baja eshet tőle... vagy saját magunkat féltjük. Félünk, hogy a tökéletesnek hitt világunk összeomlik egy pillanat alatt és ezért inkább hazudunk. Ezt hívjuk szerintem védekező hazugságnak. Önmagunk hibáján kívül hazudunk és nem mondunk igazat. Védekezünk.


Aztán itt van a harmadik típus, mikor saját magunknak hazudunk. Ilyenkor nincs áldozat, nincs szenvedő alany. Ilyenkor csak az Én létezik. Sokszor győzködjük magunkat, hogy bizonyos dolgok nem úgy vannak. "Az ész és az érzelem állandó harcban állnak egymással, mert amit akarunk azt nem akarja a szív, és amit a szív akar az nem logikus." Minden ennek az egy mondatnak tudható be. Sajnos ez velem is gyakran megesik. Hetekig sőt hónapokig képes vagyok hazudni magamnak. Ez így nincs rendben, nem normális, mégsem vagyok képes kinőni. Hiszem, hogy az idő mindent megváltoztat. Remélem. 


Persze vannak másfajta hazugságok is, rengeteg típus van az Ok Okozattól függően és függetlenül is, de ezekre most nem térnék ki. Talán majd legközelebb. Végezetül én szeretnék bocsánatot kérni. Mindenkitől (beleértve magamat is) akinek valaha is hazudtam. Sajnálom.

a Boldogsára való törekvés.

"Ne higgy annak, aki azt mondja, nem vagy rá képes! Ha van egy álmod, ne mondj le róla! Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád. Ha akarsz valamit, tegyél érte!"

[A boldogság nyomában]

"Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre."

[Függetlenségi Nyilatkozat]

("Felkelt. Fáradt volt. Álmos? Nem. Csak fáradt. Unta az életét. Túl sablonos volt. Kikászálódott. Evett. Gépezett. Kávézott. Sablonban élt. Létezett. Aztán várt. Végül eljött amire várt. Kicsit csalódott. Elindult. Túlélte. Tervezett. Nem sikerült. Jól érezte magát. ...és abban a pillanatban történt valami. Valami szokatlan. Kb 4 betű megváltoztatott mindent. Megfordult a világa. Elgondolkozott. Lehetséges? Nem hitte. Álmodott? Megint elgondolkozott. Nem volt magánál. Rendesen eltévedt. Aztán magához tért. Minden világos? Vagy csak még zavarosabb? Azt hitte ezt már elintézte. De mégsem. Eperfa. Tématerelés? Szükségtelen. De hát ott volt. A saját szemével látta. Nem hitte el. Zavaros volt. Nem tudott optimista lenni. Nem ment neki. De ja vu? Ebben a formában nem. Akkor mégis mi? Remény? Félt ettől. Aztán felébredt. Tényleg csak álmodta? Átnézett az állomáson. Van vonat ami arra megy. Van ami erre. De melyikből van több? Megint elgondolkodott. Sétált egyet. Majd várt a vonatra.")

Meggondoltam magam. Van értelme folytatni? Remélem. Hamarosan jelentkezek.^^

Epilogue♦

Minek? Nemtudom... 
Miért? Azt még pláne nem.. 
Hova? Hát ide.. 
Kell ez nekem? Úgylátom, hogy nem. 
Szükségem van rá? A-aa. 
Jobban érzem majd magam tőlem? Erre is csak nem-el tudok válaszolni. 
Boldogabb leszek? Van aki nem. 
Esetleg szomorúbb? Van aki igen. 
Meg fog tőle változni az életem? Nemhinném. 
Másként nézek majd másokra? Meg lenne az esélye, de nem. 
El fogok majd gondolkodni? Megtehetted volna.. 
Komoly lesz? Az volt. 
Fogok majd nevetni? Nem. 
Akkor sírni fogok? Azt sem. 
Ez a vége? Talán. Egy időre.

Lazaa

Úgy érzem ez az a téma amiről többet kell beszélnem. Épp ezért nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem. Talán a legelején. Az utóbbi időkben megannyi dolog történt velem. Figyeltem az embereket, a reakciókat és sok mindent illetően tapasztaltabb is lettem. Az egyik - szerintem legfontosabb - az Élet komolyan illetve lazán vétele.

Mint már írtam, az ismerőseim nagy százaléka túl komolyan veszi az Életet. Ezt nem szabad! Sőt... TILOS! Én nem azt mondom, hogy mindenbe szarjunk bele, mert tudni kell, hogy hol van az a bizonyos határ, de az amit néhány ember csinál körülöttem hát... érdekes...

"Két szóban el tudom mondani azt amit az Élet-ről tanultam: Megy tovább!" Nincsenek mellékutak, nem érünk rá idegeskedni, nem lehet örökké haragudni. Nem és kész. Fölösleges idő az amit az életünkből negatív gondolatokkal töltünk, mert lássuk be: Az élet rövid. Ha egész nap csak az miatt idegeskedünk, hogy jajeznemsikerült jajezengemidegesít jajdejólettvolnamásképp jajeztmanemcsináltammeg, akkor véleményem szerint nem volt értelme, hogy éljünk. "Nem az a fontos, hogy mennyi év volt az életedben, hanem, hogy mennyi élet volt az éveidben." Erről eszembe jutott valami:

"A halál és a tragédia az életünk minden másodpercében ott lóg a fejünk felett, és próbál eltalálni minket. És sokszor elhibáz. Rengeteg mérföld eltelik az autópályán anélkül, hogy defektet kapnánk. Rengeteg vírus átsiklik a testünkön minden baj nélkül. Sok zongora esik le egy perccel azután, hogy elhaladtunk az ablak alatt. Vagy egy hónappal azután. Nem számít. Úgyhogy, hacsak nem akarunk minden egyes alkalommal, mikor elkerül minket a katasztrófa, térdre esni és hálát adni, semmi értelme akkor keseregni, amikor lecsap. Ránk vagy bárki másra. Mert nem hasonlítjuk össze semmivel." -[Hugh Laurie - A balek]

Látjátok? Pontosan erről beszéltem. Tudom, hogy vannak olyan dolgok, amik rosszul sülnek el. Sőt azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon sok olyan dolog van. De ne felejtsük el, hogy az egész csak hozzállás kérdése. Félig tele van a pohár vagy félig üres? Naná, hogy tele van!!! Ha minden egyes bajnál megállunk és magunkba zuhanunk csak saját magunkkal cseszünk ki. A világ nem várja meg, hogy összeragaszd. Épp ezért kell az optimizmus. A negatív dolgokhoz is lehet pozitívan állni, pusztán Kitartás kell, semmi több. Értékelni kell az Életben azokat a dolgokat, amik jók, mert vannak olyan dolgok. Még a legkilátástalanabb helyzetnek is vannak pozitív oldalai. Hidd csak el. Gyűlölöm ha valaki nem képes, csak a rosszat látni az életben. Hiába vagyok ott és mondom neki, hogy ez nem így van, nem érti meg. Aztán kialussza magát és csak bambul, hogy jéé neked igazad volt... Ha a sikert és a kudarcot is értékeled, nincs semmi gáz! Van luk a fenekeden! ;D (Animal Cannibals, Örülök c. száma után szabadon)

A Jel

"Várok egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messzire. Remélem, hogy odavisz, ahova akarom, de nem tudhatom biztosan."

Jelekkel tele van az életünk. Hiszen a jelek irányítanak minket. Gondoljunk csak bele. Az óvodában egy Jel szerint azonosítanak minket. Általános iskolában megtanítják, hogyan rajzold le azt a jelet. Középiskolában pedig értelmezzük azt a jelet és mondanivalót adunk neki. Aztán szépen lassan felnövünk. Ám a felnőtt élet is tele van hasonló dolgokkal, nem kell messzire menni... KRESZ táblák, épületek, berendezések, névjegyek, mind egy egy jel. Ezek persze azok a jelek amikről nem érzem szükségét írni, de van ennek a dolgoknak egy másik oldala is. A verbális jelek.

A verbális jelek is az Élet fontos részéhez tartoznak. Sok ember (like me) mindig vár valamire, nem indul el addig, a számára kijelölt úton, amíg nem kapja meg ezt a jelet. Ezt lehet Önfegyelemnek, Tiszteletnek vagy akár Gyávaságnak hívni. Embere válogatja. A lényeg, hogy ezt nagyon kevesen értik meg. "Bátraké a szerencse" - harsogják egymásnak, holott sokan fel sem fogják, hogy mit jelent ez a mondat. Az, hogy valaki nem lép, nem jelenti azt, hogy Gyáva. Csupán biztosra akar menni. A kettő nem ugyanaz. Én nem tartom gyávaságnak azt, hogy félünk feladni a biztos életünket egy bizonytalan jövőért, kockáztatva azt ami fix. Ide kell a Jel. A Jel ami megmutatja, hogy a bizonytalan jövő sem olyan bizonytalan és van esély rá, hogy szebb és jobb legyen. Mert esély mindig van. Csak nem mindegy, hogy csupán szerintünk és egy álom világban kergetjük a lepkéket, vagy más emberek szerint is. Persze ezeket a jeleket észre is kell venni, hiszen két irányú a dolog. Van egy adó és egy vevő. Mind a kettő lehet hibás, sokszor az is, hiszen az emberek alapvetően nem értik egymást. De mégis a legfontosabb baj az, hogy sokszor elfeledkezünk arról, hogy Jelet adjunk. Vannak dolgok amiket meg kéne magyarázni.

Egyszóval, a Jel fontos dolog. Olyan ez mint egy világító torony a sötét éjszakában. Ha nem lenne, csak a Sötétség maradna és semmit nem látnánk. Vakon egy sötét világban. Nehéz lenne az életünk, nem tudnánk tájékozódni, félnénk a sötétben. Pedig vannak világító tornyok és így mutatják az utat azoknak akik arra fordítják a fejüket. Maradjunk annyiban, hogy emberből vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Lenne mit változtatnunk.  "Várok a vonatra."