A Jel

"Várok egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messzire. Remélem, hogy odavisz, ahova akarom, de nem tudhatom biztosan."

Jelekkel tele van az életünk. Hiszen a jelek irányítanak minket. Gondoljunk csak bele. Az óvodában egy Jel szerint azonosítanak minket. Általános iskolában megtanítják, hogyan rajzold le azt a jelet. Középiskolában pedig értelmezzük azt a jelet és mondanivalót adunk neki. Aztán szépen lassan felnövünk. Ám a felnőtt élet is tele van hasonló dolgokkal, nem kell messzire menni... KRESZ táblák, épületek, berendezések, névjegyek, mind egy egy jel. Ezek persze azok a jelek amikről nem érzem szükségét írni, de van ennek a dolgoknak egy másik oldala is. A verbális jelek.

A verbális jelek is az Élet fontos részéhez tartoznak. Sok ember (like me) mindig vár valamire, nem indul el addig, a számára kijelölt úton, amíg nem kapja meg ezt a jelet. Ezt lehet Önfegyelemnek, Tiszteletnek vagy akár Gyávaságnak hívni. Embere válogatja. A lényeg, hogy ezt nagyon kevesen értik meg. "Bátraké a szerencse" - harsogják egymásnak, holott sokan fel sem fogják, hogy mit jelent ez a mondat. Az, hogy valaki nem lép, nem jelenti azt, hogy Gyáva. Csupán biztosra akar menni. A kettő nem ugyanaz. Én nem tartom gyávaságnak azt, hogy félünk feladni a biztos életünket egy bizonytalan jövőért, kockáztatva azt ami fix. Ide kell a Jel. A Jel ami megmutatja, hogy a bizonytalan jövő sem olyan bizonytalan és van esély rá, hogy szebb és jobb legyen. Mert esély mindig van. Csak nem mindegy, hogy csupán szerintünk és egy álom világban kergetjük a lepkéket, vagy más emberek szerint is. Persze ezeket a jeleket észre is kell venni, hiszen két irányú a dolog. Van egy adó és egy vevő. Mind a kettő lehet hibás, sokszor az is, hiszen az emberek alapvetően nem értik egymást. De mégis a legfontosabb baj az, hogy sokszor elfeledkezünk arról, hogy Jelet adjunk. Vannak dolgok amiket meg kéne magyarázni.

Egyszóval, a Jel fontos dolog. Olyan ez mint egy világító torony a sötét éjszakában. Ha nem lenne, csak a Sötétség maradna és semmit nem látnánk. Vakon egy sötét világban. Nehéz lenne az életünk, nem tudnánk tájékozódni, félnénk a sötétben. Pedig vannak világító tornyok és így mutatják az utat azoknak akik arra fordítják a fejüket. Maradjunk annyiban, hogy emberből vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Lenne mit változtatnunk.  "Várok a vonatra."