Olyan jó lenne egy olyan világban élni, ahol nem kell hazudozni.. Ahol le lehet ülni az emberekkel és mindenki szemébe mondani azt amit gondolsz. De a világban már nem ilyen. Egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány őszinte beszélgetésem volt eddig az életben. Persze többféle hazugság létezik. Sajnos emberből vagyunk és a környezet, a barátok, egy "Nemesebb Cél" vagy egészen egyszerűen a saját életünk könnyebbé tétele is a volánhoz engedheti a Sötét Utasaink egyikét, a Hazugság-ot.
Hol a határ? Hm? Tudja valaki? Mert minden ember hazudik... MINDENKI! Sorry, ez van... Van aki kisebbet és van aki nagyobbat, de senki sem kivétel. Lehet persze játszani a szavakkal. "Jaj ezt csak érted tettem", "Kényszerítettek rá", "Megérdemelted" de az az igazság, hogy ezek csak mind buta kifogások. Hazudni bűn, tartja a mondás, de tényleg az-e? Vannak olyan élethelyzetek ahol valami vagy valaki megköveteli, hogy ne az igazat mondjuk. Akkor az már nem is hazugság, csak füllentés? Vagy az igazság eltusolása? Sajnos ez nem így van. Csinosíthatjuk a dolgokat de mint mondtam, fölösleges. A hazugság, hazugság marad akármi történik.
Persze nem csak szándékos hazugság létezik. Vannak olyan élet helyzetek, ahol az ember véletlen mondd mást és ezt ki is lehet javítani, de van valami más is. Mikor félünk elmondani az igazat, mert félünk, hogy valaki másnak baja eshet tőle... vagy saját magunkat féltjük. Félünk, hogy a tökéletesnek hitt világunk összeomlik egy pillanat alatt és ezért inkább hazudunk. Ezt hívjuk szerintem védekező hazugságnak. Önmagunk hibáján kívül hazudunk és nem mondunk igazat. Védekezünk.
Aztán itt van a harmadik típus, mikor saját magunknak hazudunk. Ilyenkor nincs áldozat, nincs szenvedő alany. Ilyenkor csak az Én létezik. Sokszor győzködjük magunkat, hogy bizonyos dolgok nem úgy vannak. "Az ész és az érzelem állandó harcban állnak egymással, mert amit akarunk azt nem akarja a szív, és amit a szív akar az nem logikus." Minden ennek az egy mondatnak tudható be. Sajnos ez velem is gyakran megesik. Hetekig sőt hónapokig képes vagyok hazudni magamnak. Ez így nincs rendben, nem normális, mégsem vagyok képes kinőni. Hiszem, hogy az idő mindent megváltoztat. Remélem.
Persze vannak másfajta hazugságok is, rengeteg típus van az Ok Okozattól függően és függetlenül is, de ezekre most nem térnék ki. Talán majd legközelebb. Végezetül én szeretnék bocsánatot kérni. Mindenkitől (beleértve magamat is) akinek valaha is hazudtam. Sajnálom.
Persze nem csak szándékos hazugság létezik. Vannak olyan élet helyzetek, ahol az ember véletlen mondd mást és ezt ki is lehet javítani, de van valami más is. Mikor félünk elmondani az igazat, mert félünk, hogy valaki másnak baja eshet tőle... vagy saját magunkat féltjük. Félünk, hogy a tökéletesnek hitt világunk összeomlik egy pillanat alatt és ezért inkább hazudunk. Ezt hívjuk szerintem védekező hazugságnak. Önmagunk hibáján kívül hazudunk és nem mondunk igazat. Védekezünk.
Aztán itt van a harmadik típus, mikor saját magunknak hazudunk. Ilyenkor nincs áldozat, nincs szenvedő alany. Ilyenkor csak az Én létezik. Sokszor győzködjük magunkat, hogy bizonyos dolgok nem úgy vannak. "Az ész és az érzelem állandó harcban állnak egymással, mert amit akarunk azt nem akarja a szív, és amit a szív akar az nem logikus." Minden ennek az egy mondatnak tudható be. Sajnos ez velem is gyakran megesik. Hetekig sőt hónapokig képes vagyok hazudni magamnak. Ez így nincs rendben, nem normális, mégsem vagyok képes kinőni. Hiszem, hogy az idő mindent megváltoztat. Remélem.
Persze vannak másfajta hazugságok is, rengeteg típus van az Ok Okozattól függően és függetlenül is, de ezekre most nem térnék ki. Talán majd legközelebb. Végezetül én szeretnék bocsánatot kérni. Mindenkitől (beleértve magamat is) akinek valaha is hazudtam. Sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése