Szép hely a boldogság.

Why the face?

Mire elég 171 cm? Elég például egy vilanykörte kicseréléshez (székről), távolugráshoz (nekifutva), kosarazáshoz (jó nagyokat ugorva), vagy elég például hason fekvéshez, mosolygáshoz, optimizmushoz, viszont ezek alap dolgok. De, kérdem én, elég a boldogsághoz? Egyáltalán van ahhoz akármi, bármi köze? Háááát... Nem tudom. Az Élet nehéz és nehezen fogadja be a gyomra azt aki nem olyan mint a Többség. Akkor miért nem egyforma minden ember? Nem lehetne azt, hogy nincs Többség, hanem Mindenki van? Nem lenne egyszerűbb? Milyen lenne már egy olyan világban élni, ahol minden ember olyan mint egy Golyó. És akkor úgy nézne ki a Föld mint a lottósorsolásnál az üveg. Egy nagy Golyó tele sok kis Golyóval. Végülis... Belegondolva nem lenne ezzel semmi baj, mindenki meg lenne elégedve mindenkivel, mindenki boldog lenne, nem lenne senki aki hibázik. De az ember nem ilyen. Ha létre is jönne a fennt leírt szituáció és mindenki boldog lenne, akkor is lenne olyan Golyó aki más, mert olyan nincs, hogy Tökéletes. ...és ezzel már van egy aki kitűnne a tömegből. Akkor ő lenne a Más. Lennének követői, lennének olyanok akik utálják és lennék akik utánozzák. De álljunk csak meg. Akkor Ő már nem lenne egyedi. Nem lenne Ő, hanem lennének Ők. Ami egyenes út, hogy a többi Golyó között is lenne még egy Ő, aki már Más és sorolhatnám, de akkor... Nem ugyanott vagyunk? Úgy érzem, hogy nincs Tökéletes világ. Akkor miért nem fogadják el az emberek azokat akik jobban/rosszabbak nálunk? Miért csak Sablon szerint élünk?