4 meg 2: József Attila

2011. május 4., szerda

József Attila - A bánat

A bánat szürke, néma postás,

Sovány az arca, szeme kék,

Keskeny válláról táska lóg le,

Köntöse ócska, meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,

Az utcán félénken suhan,

Odasimúl a házfalakhoz

És eltünik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

1 megjegyzés:

Névtelen2011. június 22. 22:27
4 meg 2!
Írj, hogy a bánat elillanjon!
Keress másik verset/írományt ellensúlyként a József Attila versre.
...
"Aztán kopogtat. Levelet hoz." - ez egy igazi bizakodás!
Hajrá! Megy ez..., csak akarnod kell!
Ho Csiz Va
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.