2011. április 19., kedd

Azt mondod, jó ember vagyok

Hát köszönöm a bizalmat.. De szerintem ezt, így, ne mondd, mert nem ismersz. Hogy is ismerhetnél!? Hisz csak az egyik arcomat látod nap, mint nap. A többivel még nem találkoztál. Gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhova követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én, és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen. Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok. Mert Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannal? Igen? Meséld el milyen volt... Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. Mert nem tudod milyen a többi. Mégis vannak egy páran, egy-két nagyon kevés, tehetséges ember aki beléd lát. Aki látja azt, ami az álarc mögött vagy, belát a szivárvány mögé. Őket hívjuk úgy: Barát. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy barátai lehessenek, mert nem mindenki fogadja el azt, amik Ők. Nem szeretjük ha belátnak saját magunk mögé, de mi szeretnénk mások mögé látni. Ilyenek vagyunk mi emberek... A legnagyobb jóban is csak a rosszat keressük. Visszafele forog a Föld.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése