"and everything will be alright"

...és akkor jött a nagy PUKK. Najó, igazából csak az ajtót csapta be valaki alattam. Ez viszonylag azért nem meglepő egy kollégiumban hajnali fél 3-kor. Már megint nem alszok. Hmm... Itt sohasem alszok. Túl nagy a zaj.. pedig ehhez azért otthon már hozzászokhattam volna. De nem... Viszont ilyenkor, mivel fáradt vagyok, eszembe jutnak dolgok. Rossz dolgok. Azok amikről nem igen beszélek másnak. Tudjátok ez pont azon a helyen van, ahol a legféltettebb titkainkat őrizzük. A tortának azt a szeletét, amit csak mi ismerünk. A lényünk legfontosabb darabját. Ez a hely a félelmeink, a kudarcaink, a sikertelenségeink nagy részéből épül fel. Egy üres fekete szoba, teleírva mondatokkal. Miért érdekelnek az olyan emberek akik nem érdemlik meg, hogy érdekeljem őket? Miért van az, hogy mindig van nálam egy jobb ember? És miért érzem úgy, hogy ő semmivel sem jobb nálam? Miért kevés a minden? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok azok, amiket ott rejtegetek.. rejtegettem. Eddig. Végül is mindenkinek meg kell egyszer nyílnia. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben elvesztem saját magamban. Keresem azt a régi B-t aki anno voltam, de közben meg akarom tartani azt amivé most váltam. Nagyon nehéz feladat. De nem akarok falakat állítani. Senki elé se. Nekem mindig kell egy cél ami felé megyek. Most ez lett a célom. Ki akarom üríteni annak a fekete szobának a falait. Egy alapos Vihar helyre tudna ott most tenni mindent...

How long have I been in this storm,

So overwhelmed by the ocean's shapeless form,

Water's getting harder to tread,

With these waves crashing over my head.

If I could just see you, Everything will be alright.

If I'd see you, The storminess will turn to light.

And I will walk on water,

And you will catch me if I fall,

And I will get lost into your eyes,

And everything will be alright,

And everything will be alright.