Az élet nehéz

Miért van az h Én folyton jó akarok lenni az emberekkel a fele meg v bunkó v le se szar? Hm? Kezd elegem lenni, hogy mindig én vagyok a rendes aranyos lelkiszemetesláda B és nem tudok kilépni ebből a helyzetből... De lehet h nem is akarok? Mert szeretek segíteni, itt nem ez a baj, csak ha az embereknek szüksége van rám akk ezerrel lehet írni elsírni a gondokat és B majd megoldja mert hát ezért van, nem? Azért... NEM! Bassza meg én is emberből vagyok hahó, van életem, vannak gondolataim, érzéseim, terveim.. Ezt most nem azért írom le mert irigy vagyok, oké segítek én bárkinek bármikor de egy minimális tiszteletet azért elvárok viszonzásként... Utálom ha bunkóznak velem...

Rájöttem, hogy az Élet nehéz. Olvastam valahol régen, hogy a legnagyobb igazság ez, mert amint ezt a tényt felfogjuk, rögtön könnyebbé válik, hiszen elméletlieg már tudjuk ezt kezelni. De ez sajnos megint csak nem így van. Tegyük fel, hogy ennyi idős létünkre felfogtuk (kizárt!) és megértettük. Okés. Mi a következő lépés? Egyértelműen, hogy teszünk ellene. De mivel tudnánk könnyíteni az életünkön? Nos személy szerint azzal, hogy igyekszek lazábban venni mindent. Ezt tudom tanácsolni sook sok embernek körülöttem. Nagyon sokan túl komolyan veszik az Életet de szerintem ennyire azért nem kéne. Nem lehet minden apróságon megsértődni, nem lehet mindenkivel örök haragban lenni, nem lehet napokat szar kedvben tölteni különböző emberek vagy tettek miatt. Az Élet nem várja meg, hogy összeragaszd. Az Élet megy tovább. Lépni kell. De Te tudod, hogy merre?