Vannak dolgok az életben amik nem kapnak lezárást... Vannak helyzetek amikor tovább kell lépni, magunk mögött hagyni a múltat, átmenni egy másik szobába. Vannak életek amik keresztezik egymást, egymás mellett haladnak, majd idővel eltávolodnak. Vannak gondolatok melyek már akkor megszülettek mielőtt ténylegesen rájuk gondoltál volna. Vannak gyáva emberek, akik pont akkor futamodnak el, amikor nem szabadna. Vannak sebek, amik akárhogyan is akarod nem gyógyulnak be. Vannak helyek melyekre mindig emlékezni fogunk. Vannak érzések melyek egy életen át végig kísérnek. Vannak Mondatok amiket be kell fejezni... Not leave. No. Moving On.
Hogy mit jelentett számomra ez a blog? A felnőtté válásom egy kisebb szeletét. Se többet, se kevesebbet. Az utóbbi pár hónapban sokat változtam, mindig új célt akartam elérni és ez most sincs máshogy. Még mindig van egy célom, amit majd idővel Te is megtudsz, de addig a legfontosabb lépés az, hogy tudjak elengedni. Ebben az esetben az otthonom egy részét. Lehet, hogy lesz alkalom amikor visszanézek, de akkor ez már csak a múltam kis darabkája lesz. Egy apró emlék a sok nagyobb mellett és már mint csak vendég leszek itt. But... who knows? Sometimes I wonder what it would be like for everything inside me that’s denied and unknown to be revealed. But I’ll never know...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése