2010. november 28., vasárnap

Idézetek reggeli mellé, avagy mikor semmilyen olyan, amilyen és minden olyan amilyen nem

"Sajnos, kérem, nem tudok értelmesen beszélni, mert nem az vagyok, aki vagyok, amint látni tetszik."

"A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny."

"Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik."

"Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk."

"Azzal, hogy falat húzol a szíved köré, nem véded meg magad, csak kizársz másokat, akik fontosak lehetnének."

"Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz - és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok. Amiket semmi nem mos le."

"Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk."

"És mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság."

2010. november 27., szombat

Érzések? (1)

Félünk. Szeretünk. Utálunk. Közömbösek vagyunk. Boldogok vagyunk. Szomorúak. Élünk. Belül meghalunk. Nevetünk. Padlón vagyunk. Erőt veszünk. Felállunk. Sírunk. Csalódunk. Felejtünk. Önzőek vagyunk. Vagy épp nem. Kitartunk. Makacskodunk. Bízunk. Reménykedünk. Gondolkodunk. Vagy épp nem. Nem hallgatunk másra. Megyünk a szívünk után. Tanulunk. Hibázunk. Felfogunk. Megértünk. Hiszünk. Figyelünk. Hibázunk. Kötődünk.

Mindig. Máshogy. Érzünk.

2010. november 25., csütörtök

I'm back

Az utóbbi időkben, gondolom ti is észrevettétek, hogy eltűntem, jóformán nem írtam semmit, vagy ha mégis akkor kiraktam egy kis idézetet meg egy képet vagy csak fejlesztgettem (zene képek infók stb). Nos ez több dolognak tudható be. Az életem az elmúlt időben hát, hogy is mondjam.. megváltozott. Időm nem nagyon volt/van semmire. Emberek jöttek, mentek, leptek meg, okoztak csalódást. Új érzések tűntek fel, régiek mosódtak el és a szokásos évi önmegvalósítási hullám közepén vagyok. Szóval alakul az élet. Nem kicsit. Nagyon. De mi is ezzel a baj? Semmi? Minden? Hozzáállás kérdése. Döntsétek el ti, ha akarjátok. Egy biztos: Visszatértem. El is vonulok gondolkodni a következő témán.

2010. november 22., hétfő

Rainbows

"We all have something to hide, some dark place inside us we don't want the world to see. So we pretend that everything's okay, wrapping ourselves in rainbows. That's all for the best, because some of these places are darker than others. But... Rainbows are an illusion, refracted light to make us think there's something there and there's really not. Is there darkness in you or is it just my own fear being reflected back?"


2010. november 13., szombat

Kedvenc Dexter részem

AZ emlékezet a meglepődésre, majd a zuhanásra, de semmi másra. Ezután AZ csak várt.
AZ nagyon hosszú ideig várakozott, de ez nem esett nehezére, mivel nem voltak emlékek, és még semmi nem sikoltozott. Úgyhogy AZ nem tudta, hogy várakozik. AZ akkor még nem tudta, hogy ő bármi is lenne. AZ csak úgy volt, anélkül, hogy képes lett volna az időt mérni, anélkül, hogy egyáltalán fogalma lett volna az időről.
Úgyhogy AZ várt és figyelt. Eleinte nem akadt sok megfigyelnivalója; tűz, sziklák, víz, majd idővel pár kis csúszómászó dolog, amik kicsit később változni és nőni kezdtek Nem csináltak túl sok dolgot, csak megették egymást és szaporodtak. De akkor még nem volt összehasonlítási alap, Úgyhogy egyelőre ez is elégnek bizonyult.
Telt az idő. AZ figyelte, ahogy a kis dolgok és a nagy dolgok céltalanul gyilkolták és megették egymást. A megfigyelésben nem igazán lelt örömöt, mert semmi más dolga nem akadt, ők pedig egyre többen lettek. De úgy tűnt, AZ a megfigyelésen kívül semmire nem volt képes. Úgyhogy AZ eltűnődött: miért figyelem én mindezt?
AZ nem látta értelmét semminek, ami addig történt, és semmit nem tudott tenni, mégis létezett, és figyelt. AZ nagyon sokáig gondolkozott erről, de nem jutott semmire Akkor még lehetetlen volt belegondolni ebbe, a létezés koncepciója meg nem nyert értelmet Akkor meg csak AZ létezett, és ők.
Belőlük nagyon sok volt, egyre több, serényen gyilkoltak és ettek és kopuláltak De AZ-ból csak egy volt, és AZ semmi hasonlót nem csinált, úgyhogy azon is elkezdett töprengeni, vajon ez miért van így. Miért volt AZ más?
Miért különbözött AZ annyira minden egyébtől? Mi volt AZ, és ha AZ tényleg valami, akkor nem kellene valamit csinálnia?


Folytatás a tovább mögött:

2010. november 6., szombat

Mekkora akaraterő kell egy téglafal ledöntéséhez? 
Ha másnak sikerül nekem miért nem? Nem akarok ilyen lenni... Mégis ilyen vagyok.
Változni akarok. Jobban mint bármikor. Ha három éve sikerült... Most is fog. 
Akaraterő: ON->

2010. november 5., péntek

Boldogság Reggelire

Hozzávalók:
  • Két adag napsütés a függöny mögül
  • Egy puha takaró
  • Még kétszer tíz perc
  • A kedvenc zenéd a rádióban
  • Három pozitív gondolat
  • Friss tengerparti levegő
  • Egy bögre forró ital
Elkészítés:
Fogj meg egy adag napsütést és szépen lassan engedd rá a puha takaróra. Várj egyszer 10 percet. Nyúlj oda a rádióhoz és tedd be a gondosan kiválasztott kedvenc zenéd, de még ne indítsd el. Engedd be a másik adag napfényt is, majd játszd le azt a bizonyos számot. Add hozzá a friss levegőt és keverd el benne a forró bögre akármit, majd hagyd állni az egészet. A maradék 10 percet pedig tedd be a sütőbe, miközben gondosan elkeversz még benne három pozitív gondolatot. A végeredményt mosolyogva tálaljuk.

2010. november 3., szerda

Bizalom

Mennyire érdekes már, nem? Bizalom... Milyen egyszerű szó és mégis milyen bonyolult. Több gondolat jár most a fejemben, szóval lehet, hogy kissé keszekusza lesz, ezért előre is bocsánat. Én szeretnék bízni az emberekben. Tényleg. De van amikor egyszerűen nem megy. Mióta is? 21 éve folyamatosan csak bízok és mi is a vége általában? Hagyjuk... Nem tanulok a saját hibáimból.. De már megint magamról beszélek... P*csába... most nem rólam van szó.. 
.R E S E T.

Szóval a Bizalom. Megint egy olyan dolog ami mindenkinek mást jelent. Furcsa így megfigyelni az ismerőseimet és beszélgetni velük arról, hogy ki kiben bízik. Nos el kell mondanom... Kevesen vagytok olyanok, akik kettőnél több emberben. Aki meg mégis bízik  több emberben az meg fél, mert mint mindenki tudja az a legnagyobb baj a bizalommal, hogy pillanatok alatt össze tud dőlni... Mint egy kártyavár... aztán egy évezred is kevés hozzá, hogy visszaépítsük, hiába teszünk meg mindent... Szörnyű... De minek hozható ez fel? Arra, hogy manapság a Barát szó elvesztette a jelentését? Buta kifogás. De akkor miért nem bízunk? Mindenki átver mindenkit? Vagy csak egyszerűen reflexszerű védekezés? Szerintem az utóbbi áll a háttérben. Érdekes, hogy a mai világban ez automatán bennünk van... Ennyire a "hátbadöfökmindenkithogyasajátcéljaimatelérjem" világában élünk? Igen... Ez van, ezt kell szeretni, ehhez mi, egyszerű emberek kevesek vagyunk, hogy megváltoztassuk. De át tudjuk látni és az már ne kevés.






Najó... Tegyük fel, hogy ezt az egészet átláttuk és felfogtuk. Mi a következő lépés? Természetesen, részemről is az, hogy ha már az emberek ennyire hitetlenek a másikkal, akkor én dafke be fogom bizonyítani azt, hogy tudok bízni! Akár vakon is! Hihetetlennek tűnik? Hát nekem is annak tűnt, pedig nem is olyan nehéz. Pusztán Akaraterő kell hozzá és semmi más. Ja és a szokásos hozzávaló, a Kitartás. De miért lesz ez jó nekem? Tetszik, hogy majd megint csalódhatok ezer emberben? Nos nem hinném... De szerintem ez csak a szükséges rossz és mi lesz a vége? Jó lesz? Jobb lesz nekem? Ez viszont még a jövő zenéje... Maradok Örök Optimista... Mindenesetre én meg fogom próbálni!


Aztán jön a harmadik lépés, a megvalósítás. Megismerünk egy Idegent... És akkor jövünk rá... Már benne sem tudunk bízni. Miért van ez? Annyiszor csalódtunk, hogy már az agyunk is gátat állít fel elénk? Nagybetűkkel meg oda van írva, hogy "Bízni tilos!"? Nos igen... és ez az érzés egyszerűen szörnyű. Pedig tudjuk, hogy bíznunk kell benne, optimisták vagyunk, Ő is csak egy ember. De félünk.. Félünk mert már annyiszor szúrtak hátba.. és szerintem ez a legrosszabb. Mikor már nem a te hibád, nem másé, egyszerűen beléd ivódott. De akkor is meg fogom tenni. Érte és mindenki másért, meg kell tennem.