Mennyire érdekes már, nem? Bizalom... Milyen egyszerű szó és mégis milyen bonyolult. Több gondolat jár most a fejemben, szóval lehet, hogy kissé keszekusza lesz, ezért előre is bocsánat. Én szeretnék bízni az emberekben. Tényleg. De van amikor egyszerűen nem megy. Mióta is? 21 éve folyamatosan csak bízok és mi is a vége általában? Hagyjuk... Nem tanulok a saját hibáimból.. De már megint magamról beszélek... P*csába... most nem rólam van szó..
.R E S E T.
Szóval a Bizalom. Megint egy olyan dolog ami mindenkinek mást jelent. Furcsa így megfigyelni az ismerőseimet és beszélgetni velük arról, hogy ki kiben bízik. Nos el kell mondanom... Kevesen vagytok olyanok, akik kettőnél több emberben. Aki meg mégis bízik több emberben az meg fél, mert mint mindenki tudja az a legnagyobb baj a bizalommal, hogy pillanatok alatt össze tud dőlni... Mint egy kártyavár... aztán egy évezred is kevés hozzá, hogy visszaépítsük, hiába teszünk meg mindent... Szörnyű... De minek hozható ez fel? Arra, hogy manapság a Barát szó elvesztette a jelentését? Buta kifogás. De akkor miért nem bízunk? Mindenki átver mindenkit? Vagy csak egyszerűen reflexszerű védekezés? Szerintem az utóbbi áll a háttérben. Érdekes, hogy a mai világban ez automatán bennünk van... Ennyire a "hátbadöfökmindenkithogyasajátcéljaimatelérjem" világában élünk? Igen... Ez van, ezt kell szeretni, ehhez mi, egyszerű emberek kevesek vagyunk, hogy megváltoztassuk. De át tudjuk látni és az már ne kevés.
Najó... Tegyük fel, hogy ezt az egészet átláttuk és felfogtuk. Mi a következő lépés? Természetesen, részemről is az, hogy ha már az emberek ennyire hitetlenek a másikkal, akkor én dafke be fogom bizonyítani azt, hogy tudok bízni! Akár vakon is! Hihetetlennek tűnik? Hát nekem is annak tűnt, pedig nem is olyan nehéz. Pusztán Akaraterő kell hozzá és semmi más. Ja és a szokásos hozzávaló, a Kitartás. De miért lesz ez jó nekem? Tetszik, hogy majd megint csalódhatok ezer emberben? Nos nem hinném... De szerintem ez csak a szükséges rossz és mi lesz a vége? Jó lesz? Jobb lesz nekem? Ez viszont még a jövő zenéje... Maradok Örök Optimista... Mindenesetre én meg fogom próbálni!
Najó... Tegyük fel, hogy ezt az egészet átláttuk és felfogtuk. Mi a következő lépés? Természetesen, részemről is az, hogy ha már az emberek ennyire hitetlenek a másikkal, akkor én dafke be fogom bizonyítani azt, hogy tudok bízni! Akár vakon is! Hihetetlennek tűnik? Hát nekem is annak tűnt, pedig nem is olyan nehéz. Pusztán Akaraterő kell hozzá és semmi más. Ja és a szokásos hozzávaló, a Kitartás. De miért lesz ez jó nekem? Tetszik, hogy majd megint csalódhatok ezer emberben? Nos nem hinném... De szerintem ez csak a szükséges rossz és mi lesz a vége? Jó lesz? Jobb lesz nekem? Ez viszont még a jövő zenéje... Maradok Örök Optimista... Mindenesetre én meg fogom próbálni!
Aztán jön a harmadik lépés, a megvalósítás. Megismerünk egy Idegent... És akkor jövünk rá... Már benne sem tudunk bízni. Miért van ez? Annyiszor csalódtunk, hogy már az agyunk is gátat állít fel elénk? Nagybetűkkel meg oda van írva, hogy "Bízni tilos!"? Nos igen... és ez az érzés egyszerűen szörnyű. Pedig tudjuk, hogy bíznunk kell benne, optimisták vagyunk, Ő is csak egy ember. De félünk.. Félünk mert már annyiszor szúrtak hátba.. és szerintem ez a legrosszabb. Mikor már nem a te hibád, nem másé, egyszerűen beléd ivódott. De akkor is meg fogom tenni. Érte és mindenki másért, meg kell tennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése