When The Unstoppable Force Meets The Immovable Object...

(Előzmények: KATT)

Rá kéne jönnöm, hogy hol a határ... Egy bizonyos fáradtsági szint után egyszerűen nem szabad beszélnem azokkal az emberekkel akik számítanak valamit mert mindig ez a vége... Mindig beszólok valamit, vagy nem szólok be, vagy más vagyok, vagy vagy csak egyszerűen zavart leszek, vagy akármi... Nem értem, hogy miért csinálom ezt. Folyamatosan próbálom megérteni magam de nem megy... Ilyenkor mintha kicserélnének... Áááh... utálom magam. Bárcsak lenne erőm ezen változtatni végre... Bárcsak lenne erőm néha befogni a pofám.

Lassan már három éve annak, hogy elkezdtem ezt az egészet és eddig, véleményem szerint, jól haladok. Nem akarom most feladni, majdnem ott vagyok már a végén. Nem akarok az lenni aki akkor voltam, amikor az akartam lenni aki most vagyok. Rengeteget fejlődtem a szó emberi értelmében de még mindig nem érzem azt, hogy ez a vége. Kezdek felnőni. Ez tény. Belül gyerek maradok, örökre, de ha már ezt az utat választottam meg kell tanulnom járni rajta.

"Először mindenki béna, aztán másodszor már nem papírtapéta, hiszen harmadszorra is újrapróbál mindent, hogy majd negyedszer ne vétsen több gikszert, és ha összejön ötből, hát kérdem én: Kit érdekel ha béna volt a legelején?"