Kreatív írás. Part ONE.

Mi lenne ha... Mi lenne ha... Mi lenne ha csak leírnám most úgy ami a fejemben van? Nem lenne semmi. Viszont elképesztően írhatnékom és kreatív hangulatom van... Akkor mégis mitévő legyek? Összerakjuk a két dolgot és csinálunk egyet belőle. Kreatív írás. Mondjuk egy történet.

Nem volt más hátra csak előre. Mély levegőt vettem és elszámoltam háromig. Ritka hosszú egy három másodperc volt. Nem mondanám, hogy olyan leperegelőttedazélet-hosszú, de még csak egy leperegelőttedegyfilm-hosszú sem, de azért a maga mértékben lenyűgöző. Három másodperc alatt az emberrel relatíve nem sok minden történhet. Három másodperc pont arra elég, hogy pislogj kábé 5-öt a szemeddel. Vagy kinyiss egy sört. Az én esetemben viszont ez más volt. Cöh.. még szerencse.. hiszen itt nincs is olyan, hogy relatív.

Mikor kinyitottam a szemem megint ugyanott voltam. Vagyis.. nem egészen ugyanott, hiszen egy picit mégis máshol. Valami fura volt. Például a szobám fala. Merthogy nem volt fala. Igazából abban se vagyok biztos, hogy ez az én szobám volt. Pedig annak kellett lennie. Felkeltem a székből. Székből!?!?!? De hát én előbb még az ágyamban feküdtem... Hmpf... Apróság. Lets take a walk. Furcsán, de jól éreztem magam. Úgy éreztem most minden sikerülni fog. Pontosan tudtam mit kell tennem. Kimentem a nem-mi-fürdőszobánkba, fogat mostam a nem-én-fogkefémmel majd felnyaltam a hajam a nem-én-zselémmel. Daily rutine. Kisétáltam az udvarra, majd észrevettem, hogy esik. Fenébe. Vissza kettő, padló, esernyő, futás a buszmegállóig. Egy valamit tudni kell a belvárosi buszmegállókról. Sohasem üresek. Nos.. ez nem igaz a külvárosi buszmegállókra. Szokás szerint szürkén, egyedül. De nem baj! Ma sikerülni fog! Mágnes: ON! Jött is a busz.

Ihlet: http://yummie.hu/archives/2011/08/19/the-wilhelm-scream

I.D.C.

Rájöttem valamire.. Mármint persze ez nem nagy dolog, ezen a helyen kb mindig ezt teszem, rájövök dolgokra. Igazából amire rájöttem az sem egy nagy dolog. Vagyis.. bizonyos szinten magától értetődő. Áh inkább el se mondom, úgyis tudod... Vagy mégis beszéljek róla? Jobb ha kiírom? Ám legyen. De csak azért mert itthon vagyok.

Szóval amire rájöttem az az, hogy az embereket nem érdekli, hogy mi van Veled. Egyszerűen felteszik a napi kérdést (már aki..): "Mizu?" "Hogy vagy?" esetleg "Hogy telt a napod?" és az egyik felük végighallgatja amit írsz, a másik felük már a kérdés után egyből elkezdi mondani, hogy vele mi van, én meg csak nézek boci szemmel és inkább lereagálom, mert ha nem akkor még én leszek a bunkó... ...és ezzel elméletben nincs is gond, mert én végig is hallgatom ezeket, sőt még érdekel is. Tény: Nem jó a memóriám. Nem tudok mindenre emlékezni ami egy adott beszélgetés alatt elhangzik. De attól még érdekel, beleszólok, és még mindig, segíteni próbálok.

Persze most furcsán nézhetsz, hogy miért írom ezt mert Te odafigyelsz a másikra. Nos.. lehet. Én már mindegyik ismerősömmel csináltam olyat, hogy adott napig szándékosan kerültem mindenféle velem kapcsolatos témát (azért nem erőltettem meg magam) és hát... az eredmény magáért beszélt. Annyit mondok, hogy ha ez alapján kéne nagytakarítást csinálnom magam körül hát... eléggé egyedül maradnék. Minden estre a nagytakarítást már elvégeztem, nem küzdök mindenkiért. Már nem. Ez egy ilyen felemás bekezdés lett. De írnom kellett, mert már rég volt. Van még más is a fejemben, mindjárt kiderül, hogy ki lehet-e írni onnan.