Az elmúlt 2 hónap alatt sikeresen elértem, elértük, hogy egy számomra teljesen kifordított világban éljek. Igazából csak bambulok, vagy próbálom követni az események folyását. Úgy érzem magam mint a kisgyerek a hullámvasúton. Kivéve, hogy én nem tudom biztosra vajon a jó irányba tartok-e. De végülis... Én kezdek kibékülni az ismét-új önmagammal, ti miért nem tudtok?
Az elmúlt 2 hónap alatt sokan álltatok el mellőlem és sokan álltatok mellém. Én úgy vagyok vele, hogy minden egyes találkozás-valakivel az Életünkben okkal történik. Ezen én el is szoktam gondolkodni, hogy ki, miért, minek van ott ahol van és kivel, miért, minek lett vége annak aminek. ...és ez elképesztő, mert nem mindig van értelme a dolgoknak. Keresni meg ugye nem lehet folyton, mert akkor az Élet szépen elsétál melletted.
Az elmúlt két hónap alatt sokat is tanultam. Megtanultam várni, elsősorban. Még mindig nem eleget, de türelmesebb vagyok mint voltam. Megtanultam elfogadni másokat. Lehet, hogy ezzel néhány helyen elkéstem, de remélem, hogy néhány másik helyen még épp időben vagyok. És végül, de nem utolsó sorban, megtanultam az egyik legfontosabb dolgot: "Ne bízz meg senkiben!" Azt hiszem ez kicsit most belém ivódott. Tény: Felejthető vagyok... és... megbízhatatlan(?). Sikeresen elértem mindent.. amit nem akartam. Üresebb lettem, jóval üresebb mint voltam. Kíváncsian várom, hogy EZ az út hova fog vezetni. Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése