2011. július 27., szerda

Fél lábbal a paradicsomban... Fúj! Ez ragad!

Előre leszögezem, magamról fogok írni és összevissza. Akit más érdekel annak nem kell tovább olvasni. Az elmúlt időszak, mint sokan(?) tudjátok, egy halom változást hozott az életemben. Akarva, akaratlanul elkezdtem a dolgokat "másképp" látni. Már közel sem vagyok az az ember aki akkor anno voltam. Már nem látom jónak a rossz dolgokat, nem tudok annyira optimista lenni, nem élek teljesen abban az álomvilágban ahol csak jó dolgok történnek. Nem élek ott mert az élet pontosan olyan amilyen. Viszont ott is élek mert még mindig érzem magamban azt a kis kópét aki húz vissza, viszont egyre kevésébe bírja, egyszer el kell engednie. Az az igazság, hogy csak most indultam el azon az úton amit a legeslegelső bejegyzésemben írtam. Elkezdtem felnőni. Viszont továbbra sem szeretem a Változást... 


Az elmúlt 2 hónap alatt sikeresen elértem, elértük, hogy egy számomra teljesen kifordított világban éljek. Igazából csak bambulok, vagy próbálom követni az események folyását. Úgy érzem magam mint a kisgyerek a hullámvasúton. Kivéve, hogy én nem tudom biztosra vajon a jó irányba tartok-e. De végülis... Én kezdek kibékülni az ismét-új önmagammal, ti miért nem tudtok? 


Az elmúlt 2 hónap alatt sokan álltatok el mellőlem és sokan álltatok mellém. Én úgy vagyok vele, hogy minden egyes találkozás-valakivel az Életünkben okkal történik. Ezen én el is szoktam gondolkodni, hogy ki, miért, minek van ott ahol van és kivel, miért, minek lett vége annak aminek. ...és ez elképesztő, mert nem mindig van értelme a dolgoknak. Keresni meg ugye nem lehet folyton, mert akkor az Élet szépen elsétál melletted.


Az elmúlt két hónap alatt sokat is tanultam. Megtanultam várni, elsősorban. Még mindig nem eleget, de türelmesebb vagyok mint voltam. Megtanultam elfogadni másokat. Lehet, hogy ezzel néhány helyen elkéstem, de remélem, hogy néhány másik helyen még épp időben vagyok. És végül, de nem utolsó sorban, megtanultam az egyik legfontosabb dolgot: "Ne bízz meg senkiben!" Azt hiszem ez kicsit most belém ivódott. Tény: Felejthető vagyok... és... megbízhatatlan(?). Sikeresen elértem mindent.. amit nem akartam. Üresebb lettem, jóval üresebb mint voltam. Kíváncsian várom, hogy EZ az út hova fog vezetni. Félek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése