Azt mondod, jó ember vagyok

Hát köszönöm a bizalmat.. De szerintem ezt, így, ne mondd, mert nem ismersz. Hogy is ismerhetnél!? Hisz csak az egyik arcomat látod nap, mint nap. A többivel még nem találkoztál. Gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhova követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én, és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen. Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok. Mert Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannal? Igen? Meséld el milyen volt... Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. Mert nem tudod milyen a többi. Mégis vannak egy páran, egy-két nagyon kevés, tehetséges ember aki beléd lát. Aki látja azt, ami az álarc mögött vagy, belát a szivárvány mögé. Őket hívjuk úgy: Barát. Nem mindenkinek adatik meg az, hogy barátai lehessenek, mert nem mindenki fogadja el azt, amik Ők. Nem szeretjük ha belátnak saját magunk mögé, de mi szeretnénk mások mögé látni. Ilyenek vagyunk mi emberek... A legnagyobb jóban is csak a rosszat keressük. Visszafele forog a Föld.

Nyugalom, érezd!

Buszról naplementét nézni. Érezni a reggeli napsütést. Beleszippantani a délutáni levegőbe. Érezni a hátadon a tavaszi szellőt. Álló vagy folyóvíz mellett ülni. Strandon hatalmasat csobbanni. Mezítláb a fűben futni. Éjszaka citromos sört inni. A levelek színeit elemezgetni. Hintázni. Erdőben csodálkozni. Dunaparton sétálni. Hallgatni a ropogó havat a talpad alatt. Eldobni az első hógolyót. Beülni egy meleg kocsmába. Forró fürdőt venni. Agyig bedugott fülessel hallgatni a csendet. Mély levegőt venni. Trentemøller - Miss You. Fontosnak lenni..

Lefelé a lejtőn...

Hová tűnt a kreativitás?

"Elveszett!!!"- dobná ki a google, ha beírnánk a fenti pár szót a keresőbe, ugyanis Ő, a nagy mindenható mindentudó sem tudná megfejteni ezt a megfejthetetlen kérdést. Azt a kérdés ami rögtön két kérdést is szül. Az egyik: Mikor tűnt el? Nem lehetett olyan rég... Ha jól emlékszem tavaly előtt még itt volt a sarkon, aztán egyszer csak huss... De nem is ez a fontos, hanem hogy: Miért tűnt el? Nos erre azt hiszem némiképp bonyolultabb választ adnom. Néztél ma már körbe? Igen? És mit láttál? Hát én azt, hogy az mindenki ugyanolyan. Nézem az embereket és csak sablonokat látok. Jól összerakott sablonokat. Valaki kitalál valamit: hordjunk kalapot! Másvalaki egy másvalamit: hordjunk inget! És jön a harmadik ember, akinek mind a kettő dolog tetszik, felvesz egy kalapot egy inggel és TÁDÁÁ... Ő máris egy egyéniség, mert Ő kreatívan összeszedett két eddig teljesen különálló dolgot... Két dolgot amik önmagukban még semmik, de együtt már ők a minden. Hmm... Hülyeségnek tűnik, hogy csak én látom ebben a rosszat? Szerintem a világ lassan kezd kifulladni... Lassan mindenki lehet mindenki és bárkiből lehet bárki, ha csak egy kicsit is képes máshogy látni a dolgokat. De ez attól még nem kreatív... Ugyanis nem attól leszel kreatív, ha magadra öltöd mások kreativitását! Pedig sajnos én is ilyen vagyok. Mind ilyenek vagyunk. Nincs más megoldás. Amúgy is.. hiába találsz ki valami újat, 2 nap múlva valaki hozzáad valamit és már ő lesz az Új, te meg mehetsz a felejtésbe. Nem azt mondom, hogy nincsenek kreatív emberek, csak nagyon sokan akik annak hiszik magukat, csak lemásolnak valakiket... This is the easier way... Manapság kihívás kreatívnak lenni. Napról napra egyre nehezebb lesz. De remélem, hogy az igazán kreatív emberek elnyerik méltó jutalmukat, a többiek pedig mehetnek a szemetesbe... Remélem... Na csak ennyit akartam mondani.

Három kiló vegyesfelvágott

1) Hátigen... Megint régen írtam... Sajnálom nah... Igazából a szándék mindig megvolt, hogy írjak valamit, rengeteg minden eszembe jutott és addig mindig el is jutok, hogy megnyitom A bloggert ééééééééés... Nothing... Mintha lehúzták volna a WC-t... szinte még azt a bugyborgó hangot is hallom... Pedig próbálkozok tényleg. De azért elgondolkodtam, hogy miért lehet ez és szerintem javarészt az örökös változásom miatt nem tudok írni. Ugyanis megint elhatároztam, hogy eljutok magamban A-ból B-be... Vagyis most inkább B-ből valahova A mögé. Igen visszafele megyek. Rájöttem arra, hogy az az irány amerre Ő tolt el annyira nem jó. Vagyis jó, mert könnyebb vele az élet, de attól az még nem én vagyok. Szóval próbálok visszatérni. Próbálok kedvesebb lenni. Igaz, hogy az emberek nem érdemlik meg, hogy alapból rendes legyek de én már csak ilyen vagyok. Az elmúlt időszakban túl sokszor voltam bunkó és nemtörődöm. Ennek szerintem egy időre vége. Tudom, hogy lassú folyamat lesz, nem akarok teljesen megváltozni (megint) de változni akarok. Remélem, hogy ezért senki nem fog félreérteni, mint azt már annyiszor...

2) Sokan mondták rám mostanában, hogy makacs vagyok. Miért? Hát nem tudom, szerintem az emberek felének csupán irigységből mert nekem van egy bizonyos mértékű akaraterőm amivel kiállok a céljaim mellett. Ennek a negatív oldala a makacsságom a pozitív pedig a kitartásom. Az érme két oldala ugye... De ha nem lenne meg ez a makacsságom, akkor én szó szerint egy senki lennék. Így se érzem magam egy nagy valakinek de úgy meg... Hagyjuk... Szóval igen... mondhatjátok, hogy makacs vagyok... De tudjátok mit? Inkább élek így és megyek vakon a falnak... ;)


3) Amúgy rájöttem valamire: