Hello, my name is Bálint

1. szint - A Sztereotípia: Ez az alap. Ez az ami mindenkiben benne van... kivétel nélkül, ne nézz ilyen bambán... Ezen a szinten történek meg az, hogy először látunk meg egy adott embert és mivel mi is emberből vagyunk, skatulyázunk. Az első reakció egy kapcsolat elejét dönti el. Ránézünk valakire és azt mondjuk, hogy ha ő például egy nagy darab kopasz álat, tuti, hogy bunkó. És ha nem? Benne van, de akkor is belül ez a kérdés már eldőlt... Sajnálom... Mindenkit külsőre ítélünk meg elsőre.

2. szint - A Haver: Ha mindezek ellenére az illető szimpatikus nekünk, netán még szóba is állunk vele, már át is léptünk a 2. szintre és nyugodjunk meg, itt is fogunk maradni még egy ideig. Ez a beszélgetős szint. Megismerjük az embert. Rájövünk a hülyeségeire, hogy miért jó/rossz nekünk az, ha vele vagyunk. Kialakul bennünk egy kép róla, megtudjuk mit rejt a külső. Vagy nem... Wrapping-ourselves-in-rainbows effekt. Azért maradnak legtöbben ezen a szinten, mert a mai világban nem nagyon érdekel senkit, hogy milyen a másik. Megismerjük ezen a szinten és nem akarunk többet, nem akarunk a "lelkébe látni". Néha elmegyünk beszélgetni, megvitatjuk az élet nagy dolgait és ennyi. De ez még kevés a következő lépéshez.


3. szint - A Picivel-több-mint-Haver: Gratulálok! Mégis sikerült jobban megismerni szerencsétlen embert és még ő is kíváncsi ránk? Na tyűűha! Nem semmi. Ez az a szint, ahol picivel (meglepő, mi?) jobban biztosak vagyunk a dolgokban. Megjelent a Bizalom, de még elég kezdetleges formában. Érdekes, mert ez a kategória nem biztos, hogy mindenkinél jelen van. What it means? Nos nem sok ember tart félbarátokat. Néhol eltűnnek, nem biztos, hogy ott vannak amikor éppen kellene, lehetnek bunkók is velünk mégis kitartunk. Miért is? Úgy van... Bizalom... De nem az emberben, hanem az érzéseben, hogy ebből lehet valami és mert jó érzéssel tölt el, hogy van egy viszonylag "idegen" ember, aki képes külső szemmel látni az életünket, majd a lehető legracionálisabb döntést hozni, ha úgy adja a szükség. És(sel még mindig nem kezdünk mondatot, tudom) ki tudja? Lehet, hogy ő lesz az akkor is mellettünk marad, amikor mindenki más már elment.

4. szint - A Barát: Barátok. Sokak szerint a barátság örök, sohasem múlik el, minden akadályt áthág, stb. Sokak szerint a szerelem is az. Hogy szerintem mi? Nos erről nem akarok beszélni. De ez is, mint minden kapcsolat kettő vagy picivel több mint kettő emberen múlik. Attól függ hány barátunk van. Sajnos, így 2011-re azt kell mondanom, a barátság fogalma elvesztette az értékét. Nem tiszteljük a másikat és nem fogjuk fel, hogy mennyit jelent az, hogy van olyan ember aki fogja a kezünket akkor is, amikor a legnagyobb baj van. A Barátság egyik és szerintem egyben legfontosabb alapeleme az Önzetlenség. Hiszen erről szól, nem? Mindent megteszünk azért, hogy jobban érezze magát és mindent megteszünk azért, hogy ki tudjon mászni a Gödörből. Mi egy Barátságban mindig csak a támasz vagyunk. Támasz, azért, hogy nekünk is legyen támaszunk.


5. szint - A szerelem: És elérkeztünk a legszűkebb lépcsőfokhoz. A Szerelem, mint fogalom a világon a legbonyolultabb, legmegmagyarázhatatlanabb, legösszetettebb valami. A szerelem definiálhatóan amorfizálódott periférikus komplexum, ami a pszeudoindividualisztikus egocentrumban kiváltja a 'De jó lenne baszni!' érzést, ugye... Komolyra ferdítem magam. A Szerelem igazából nem tudom mi. Vannak elképzeléseink, de ez mindig mindenkinél más. Az amikor feladod magad? Az amikor hagyod, hogy egy érzés irányítson? Amikor boldog vagy már akkor amikor felkeltél? Az amikor leszáll a rózsaszín köd? Az amikor... Minden? A Szerelem nem egyenlő a szeretettel. Valahol annak a határán lebeg, hol átlépi a azt, hol nagyon túlsétál, hol be se lép. A Szerelemben tényleg az a jó, hogy mindig (minden körülmények között) más. Egy biztos csak. Mindig ad valamit. Élményt, Érzelmet, Életet.  Mindig eljuttat valahova az Úton. De itt van az a szó. Szeretlek. Mit jelent? Hiszen csak egy szó, akárki le tudja írni, ki tudja mondani... De senki... ismétlem, senki nem tudja meghatározni. Számomra vannak szavak, amiket nem használok sűrűn, nem mondom akárkinek... Ez a szó is ilyen és tudod miért? Mert nekem ez nem csak egy szó. Mögöttes tartalommal bír. 600 kiló fölösleges vagy teljesen jelentős érzelem van mögötte.

N+1. szint - A Család: Erről a legnehezebb írni, hiszen egy család mindenhol más. Én abban a szerencsés helyzetben érzem magam, hogy normális családban nőttem fel, normális körülmények között. Nincs testvérem, "egyke" vagyok, sokak szerint ez átok, szerintem áldás. Vagy nem is tudom. Néha jó lenne, de nagyon sokszor meg jó, hogy van egy szoba ahova elvonulhatok a világ elől. Szüleim normálisak, miattuk lettem az aki vagyok. Sokat köszönhetek nekik. Nem tudom mit írjak még. Neked milyen a családod? Hagyok helyet, vegyél elő tollat, ceruzát és töltsd ki nyugodtan: 
................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................