Where is the selflessness?

Christmas time

Boldog Karácsonyt minden kedves ismerősömnek!

Karácsony. A Szeretet ünnepe. Éppen ezért számomra az egyik legfontosabb. És mégsem tudom, hogy mit írjak, pedig annyi minden volt a fejemben, a Szeretetről, a Családról, a Szokásokról, a Fontosságról, de most mégsem jön semmi. Viszont van egy téma. Egy apró írás amiről nagyon régóta akarok írni. Nem tudom lesz-e akkora hatása, mint bennem mikor átgondoltam. De belekezdek... Előre szólok. Kicsit érzelgős lett... A Karácsony... A Karácsony nekem a Köszönet ünnepe is. Hogy miért? Mert ez a szó mára egyszerűen elvesztette a jelentését. Éppen ezért, szeretnék megköszönni Nektek mindent. Nektek, akik ezt a blogot olvassátok. Nem vagytok sokan. Alig pár ember. De azt hiszem Ti vagytok azok akik miatt most az lehetek aki vagyok. Miattatok vagyok én, Én. 

Miattad, aki valószínűleg soha nem fogja elolvasni ezeket a sorokat, akire nem tudok úgy gondolni, hogy közben ne legyek belül idegbeteg és mégis sikerült elérned, hogy leküzdjem maga, hogy Nyugodtabb legyek, miattad aki olyan mint egy panda, alapjában fehér, de vannak fekete foltjai. Köszönöm neked ezt, hogy képessé tettél változni! Miattad, akivel napi 25x is tudok új dolgokról beszélni és akit folyton csak nyüstölök, hogy, hogy nem jó amit csinálsz, ezt ne így, ezt ne úgy, de értsd meg, csak próbálom viszonozni azt a sok jót amit tettél értem. Köszönöm, hogy kitartasz mellettem! Miattad, akivel van amikor két értelmes szót nem tudunk beszélni de van amikor megfordul a világ, alig látjuk egymást és mégis úgy érzem, hogy jobban értelek, mint egy olyan embert akit évek óta ismerek. Köszönöm neked, hogy akármikor képes vagy feldobni, akár csak pár szóval is! Miattad, aki képes az őrületbe kergetni és aki képes 1 mondattal helyre tenni mindig mindent. Köszönöm neked azt a kis pontot, a nagyon sok időt és a sok közös élményt amin keresztülmentünk! Miattad, akit épp annyira ismerek, mint amennyire nem, aki képes hónapokra eltűnni és mikor előkerült mindig képes segíteni, mosolyt csalni rám. Köszönöm neked az optimizmust, amivel erőt tudsz adni nekem bármikor!

Make a wish!

"You can't do one thing to make up for another. That's what he says. But he's wrong, because we do that all the time. That is the way the world works. We try to make things right. Even me. And this certainty. That nothing, nothing is set in stone. Not even darkness. While she was here, she made me think, for the briefest moment, that I might even have a chance to be normal. Like a wish. But wishes, of course, are for children." - [Dexter]

The Tale of the Lonely Teardrop

A magányos könnycsepp csak várt. Nagyon, nagyon rég óta. Nem tudta miért kell és azt sem, hogy meddig. De türelmes volt. "Nem lesz semmi baj, megteszem és fel sem fog tűnni senkinek. Hiszen ez a dolgok rendje..." Ám mégse tette meg. Csak várt. "De.. mi van ha nem tenném meg? Félek...". "Ne félj, itt vagyunk veled!" - harsogták messziről - "Csak csináld már, még sokan várnak a sorukra!". A magányos könnycsepp tudta, hogy más volt. Ő nem volt az a sunyi fajta, aki csak úgy lecsöppen, mikor valami eltörik, nem volt az elrohanó, akit a téli szél hív magához és nem volt az a boldogságban nagyot csobbanó fajta sem. Nem tartozott igazából sehova. Nem tudta mi a célja, miért kell ő pont oda ahol most van. Igazából úgy gondolta, hogy soha életében nem fog idekerülni. Ám most mégis ott volt. De mégis... minek? Nem érzett semmit, csak a Szükséget, hogy ugrani kell. Félt. Egyre jobban. Már-már remegett. De valami mégis visszatartotta. Történt valami. Egy halk suttogás. Mégis van remény? Hátrafordult. Nem látott senkit.. Vagyis mégis.. A többi könnycseppet látta akik a sorukra vártak... rá vártak. Ha Ő lecsöppen, mehet utána a többi is. Mindig kell, hogy legyen egy első. Újra előrenézett. "Ez a dolgok rendje..." - mormogta. De csak nem lett bátrabb. Érezte, hogy nem szabad megtennie. Változtatni akart. Ezúttal teljes erőből. Nagy levegőt vett hát és... eltűnt. Semmivé lett. Felszáradt. Nem volt már rá szükség. Nem volt már Szükség sem. Elérte a célját. A magányos könnycsepp nem volt már magányos. Nem volt már.. semmi.

Life etc.

(Don’t have to be) A big bucks Hollywood star!
(Don’t have to drive) A super car to get far!

(Don’t have to live) A life of power and wealth!

(Don’t have to be) Beautiful but it helps!

(Don’t have to buy) A house in Beverly Hills!

(Don’t have to have) Your daddy paying the bills!

(Don’t have to live) A life of power and wealth!

(Don’t have to be) Beautiful but it helps!

É L J ! Kelj fel! Mozogj! Fuss! Szaladj! Taposs! Igyál! Egyél! Ízlelj! Érezz! Szeress! Rohanj! Érints! Szagolj! Hallgass! Sétálj! Nézz! Beszélj! Pörögj! Kapkodj! Siess! Lassíts! Ölelj! Lazulj! Feküdj! Nevess! Kacagj! Sírj! Bömbölj! Olvass! Csókolj! Tanulj! Táncolj! Bízz! Alkoss! Írj! Ordíts! Suttogj! Rajzolj! Érezd a szelet, a levegőt, a napot, a földet, a sarat, az esőt, a felhőket, a másikat, a meleget, a hideget, az éjszakát, a nappalt, a hangulatot, az élményt, a gondolatot, a reményt, a megváltást, a ritmust, az ütemet, az érzést, Az Életet! Sodródj az árral! Csinálj bármit! Felejtsd el a múltat! Ne gondolj a jövőre! Élj a napnak! 

Érezd      hogy      Élsz!

Mi van akkor, ha a MINDEN nem ér SEMMIT?

Az út

"Carry on my wayward son,

There'll be peace when you are done,

Lay your weary head to rest,

Don't you cry no more."

Olvastam valahol régebben, hogy Életünk minden egyes pillanatában két út áll előttünk. Lehet, hogy a jó utat választjuk, de lehet, hogy sohasem tudjuk meg melyik volt a jó út. Picit elgondolkodtam erről. Valójában az egész arról szól, hogy életünk minden egyes pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne. Gondoljunk csak bele. Egy egyszerű nap. Felkelünk. Megisszuk a reggeli kávét, reggelizünk, fogat mosunk, elmegyünk itthonról, pont elérünk egy buszt, találkozunk egy rég nem látott ismerőssel. Ha csak egy picivel is később kelünk fel, vagy korábban, vagy nem kávézunk, vagy bármi más, nem találkozunk azzal a régi ismerőssel. Lehet, hogy semmi kihatással sincs a jövőre de ez is valami. Ilyen egyszerű. 

Ilyen egyszerű? Dehogy! Fele ennyire se, hiszen lássuk be, nagyon sokan igazából fel sem fogják ezt a dolgot. Sokan csak sodródnak az árral, ami körülöttünk van. Hétköznapi emberek, hétköznapi ruhákban csinálják a hétköznapi dolgaikat. Minden. Nap. Ugyanazt. Felkelek. Dolgozok. Alszok. Sokan nem hiszik, hogy változtathatnak. A Napi Rutin csak egy fogalom amit azok találtak ki, akik nem tudtak Élni. Mindig van választás. Ezt sose felejtsétek!

De mi van ha féltek ettől a választástól? Hogy amelyik utat választjátok nem a legjobb? Ne felejtsétek el, hogy a félelemet a Gondolat puszta ereje szüli. "Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél." -[Müller Péter]

Ti amúgy hisztek a Sorsban? Hogy mindennek meg van az oka és okkal történik? Én igen. De te melyik oldalon állsz? Aki úgy gondolja, hogy egy adott, konkrét dolog a Sors miatt történik vagy aki úgy gondolja, hogy a saját döntése miatt? Igazából lényegtelen. Egy biztos. Sors van. Viszont én egyik szélsőségben sem hiszek. Szeretem hinni, hogy a dolgoknak oka van, de szerintem irányíthatjuk is a dolgok folyását. Egy picit legalábbis biztosan. Nem csak egy út van. Erről szól ez az írás is. Mindig lehet jobbra és balra is menni... és előlre, és hátra, és fel, és le.. és bármerre. Szabad mozoghatunk, nem vagyunk láncokhoz kötve és nem is lehetünk. Minden a választásról szól. Van egy kijelölt utad, de TE alakítod az életed... ha megvan a megfelelő erőd hozzá. Neked megvan?